8 nap alatt a ház körül - Frász Tamással (by Luke & Sinope)
1. nap
Már egy éve nem láttam napfényt, ideje, hogy kimerészkedjek. Elhatároztam hogy 8 nap alatt megkerülöm a házamat. A felszerelésen sokat gondolkodtam, és végül is csak a legfontosabbakat viszem magammal: sátor, atomkenyérpirító, szemetes zsák (vízhatlan és olcsóbb a hálózsáknál!), burgundi-belezőkés, napelemes zseblámpa, 2 db adóvevő (hogy tudjak kommunikálni magammal), nagynyanya körömlakkja, tartós tej, "véce papppir", benzinfőző (a benzint forrón kell ráönteni a tábortűzre), plüss maci (az ember legjobb barátja), kenu, svejci bicska (esernyő is van benne), mutató nélküli iránytű (ha esetleg eltévednék) és egy tükör. Bepakolok egy kis okszigént a hátizsákba. Kimegyek az ajtón, de sajnos túl alacsony ma a levegő okszigéntartalma és hidrogénokszid cseppek esnek a fentről, ma otthon maradok.
2. nap
Végre kimerészkedtem a házból. Egy rendszám nélküli fecske kiütötte a kontaktlencsém. 1 óra hosszát avval töltöttem el, hogy azt kerestem. Miután végre megtaláltam, rám jött a hugyozhatnék. Lopakodok a fűben, mint a hígfos, osz' eccer csak előbukkan egy burgundi nyanya. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, kutakodok a táskámban és előveszem a... tükröt! Elé tartom és mikor meglátja magát infarktust kap! Kicsit elfáradtam, de még megrugdostam nehogy feléledjen a mocsok. Itt letáborozok, és leülök. Hugyoznom kell. Sajnos mobil WC-t nem hoztam és nagy természetbarát vagyok, így muszáj visszamennem a házba. Sajnos félúton a ház felé kifutottam mint a tej. (amerre én járok, sárgul a világ...) Beérek a házba kicsit késve, de kit érdekel na. Aztán visszamegyek a táborhelyemre. Útközben elbotlok egy csigába, neki biztosan jobban fájt mint nekem... Mindegy... Visszaérek és elkezdek aludni :) Nyugtalanít, hogy valami mocorog a bokorban... FOJTATYUK!
3. nap
Érdekes hangokat hallok. Nehezen tudok aludni, csak fetrengek, mint egy féreg. Egyszer csak kiugrálnak a bokorból a húsevő lepkék. Most megijedtem. Rám támadnak, én meg elfutok a kis dögök elől a szomszéd kerítéséhez. Az az ötletem támadt,hogy kifüstölöm őket. A szomszéd bácsinak a nádkerítését használom erre a célra. Hál' Istennek megdöglöttek. Jaj de jó! Sajnos a nádkerítés nem akar elaludni, a szomszéd kertje is lángol. Fery bá (a szomszéd) valamit ordibál, és integet. Én visszaintegetek és kedvesen vigyorgok, közben a tűz közepén álló kocsira mutogat. Gondoltam nincs benne benzin oda is dobtam a kannát ami szerencsétlenségére belobbant... Jééé lángol a haja. A csontritkulásos Fery bának vákuum keletkezett a szájában, ezért beszippantotta a tüzet, és felrobbant a feje.
Iszonyatos idegösszeroggyanást kaptam, bebújtam a szemetes zsákba, és... ZZzzzzzzzz....
1. nap
Már egy éve nem láttam napfényt, ideje, hogy kimerészkedjek. Elhatároztam hogy 8 nap alatt megkerülöm a házamat. A felszerelésen sokat gondolkodtam, és végül is csak a legfontosabbakat viszem magammal: sátor, atomkenyérpirító, szemetes zsák (vízhatlan és olcsóbb a hálózsáknál!), burgundi-belezőkés, napelemes zseblámpa, 2 db adóvevő (hogy tudjak kommunikálni magammal), nagynyanya körömlakkja, tartós tej, "véce papppir", benzinfőző (a benzint forrón kell ráönteni a tábortűzre), plüss maci (az ember legjobb barátja), kenu, svejci bicska (esernyő is van benne), mutató nélküli iránytű (ha esetleg eltévednék) és egy tükör. Bepakolok egy kis okszigént a hátizsákba. Kimegyek az ajtón, de sajnos túl alacsony ma a levegő okszigéntartalma és hidrogénokszid cseppek esnek a fentről, ma otthon maradok.
2. nap
Végre kimerészkedtem a házból. Egy rendszám nélküli fecske kiütötte a kontaktlencsém. 1 óra hosszát avval töltöttem el, hogy azt kerestem. Miután végre megtaláltam, rám jött a hugyozhatnék. Lopakodok a fűben, mint a hígfos, osz' eccer csak előbukkan egy burgundi nyanya. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, kutakodok a táskámban és előveszem a... tükröt! Elé tartom és mikor meglátja magát infarktust kap! Kicsit elfáradtam, de még megrugdostam nehogy feléledjen a mocsok. Itt letáborozok, és leülök. Hugyoznom kell. Sajnos mobil WC-t nem hoztam és nagy természetbarát vagyok, így muszáj visszamennem a házba. Sajnos félúton a ház felé kifutottam mint a tej. (amerre én járok, sárgul a világ...) Beérek a házba kicsit késve, de kit érdekel na. Aztán visszamegyek a táborhelyemre. Útközben elbotlok egy csigába, neki biztosan jobban fájt mint nekem... Mindegy... Visszaérek és elkezdek aludni :) Nyugtalanít, hogy valami mocorog a bokorban... FOJTATYUK!
3. nap
Érdekes hangokat hallok. Nehezen tudok aludni, csak fetrengek, mint egy féreg. Egyszer csak kiugrálnak a bokorból a húsevő lepkék. Most megijedtem. Rám támadnak, én meg elfutok a kis dögök elől a szomszéd kerítéséhez. Az az ötletem támadt,hogy kifüstölöm őket. A szomszéd bácsinak a nádkerítését használom erre a célra. Hál' Istennek megdöglöttek. Jaj de jó! Sajnos a nádkerítés nem akar elaludni, a szomszéd kertje is lángol. Fery bá (a szomszéd) valamit ordibál, és integet. Én visszaintegetek és kedvesen vigyorgok, közben a tűz közepén álló kocsira mutogat. Gondoltam nincs benne benzin oda is dobtam a kannát ami szerencsétlenségére belobbant... Jééé lángol a haja. A csontritkulásos Fery bának vákuum keletkezett a szájában, ezért beszippantotta a tüzet, és felrobbant a feje.
Iszonyatos idegösszeroggyanást kaptam, bebújtam a szemetes zsákba, és... ZZzzzzzzzz....
4. nap
Miután felébredek tábortüzet rakok, és ráöntöm a maradék benzint. Kicsit felcsapott a tűz... kb 5 m-esre. Nem baj, mert legalább egy kicsit melegebb van így is majd megfagyok. Még mindig éjszaka van. Számlálom az égen az ufo-kat. Hmmm, megint valami mocorog abban a hülye bokorban. (kb két lépésnyire van tőlem) Megnézem mi az, de előtte nagyi rózsaszín körömlakkjával bekenem az arcom terepszínűre hogy ne vegyenek észre. Előveszem a napelemes zseblámpát is, de hát nem nem világít! Tehát előveszem a cserkész ásókészletemet, és a föld alól közelítem meg a bokrot. 1 óra múlva beleütközöm a másik szomszédba. Megtudtam tőle, hogy ő már a 7. napjánál tart. Kicsit nyúzottnak látszik, szegény eltévedt. Nem is sejti, hogy 20 cm-re van a kijárat. Hát igen... ő is 8 nap alattozik. És a többi szomszéd is. (Ez olyan, mint azok a hülye valógság-showk.) Ebben ég az egész ország. Nemsokára a felszínre kerülök. Hát ki gondolná,hogy mi van a bokornan: egy ufo. Nem csodálom ősszel mindig ez van. (Mint augusztusban a hullócsillagok.) Úgy látom nem akar megtámadni, ezért előveszem a véce pappírt és jól becsomagolom vele, hogy mégsem tud szólalni. Közben kidőlt a bokor rá a házra. A ház mondanom sem kell összedőlt. A kertünkben lévő folyóban elküldök palackpostán egy levelet az építész barátomnak (aki egy jó munkásember), hogy építse újra a házat...
5. nap
Sétálgatok a kertben, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy fura f*szi nyirbálja a pázsitomat. Ezt énekli:
Gedejon bácsi a kert bálványa,
őt minden fűszál úgy imádja,
Minden virág keresi a kegyééééééét.
Ná ná ná nánááán ánn á nánánánánnáánááááááá!!!!!
Odafutok hozzá és elkezdek káromkodni:
-Hagggyammá, dikk!
Felveszek egy kavicsot és elkezdem ütni vele a fejét amíg össze nem rogyik. Megjött az építész haver egy gereblyével. Mikor belépett a kerítésen, azt mondta: Jöttem láttam építeni! Azt mondta hogy ez még 100 forintba is belekerülhet! Végül is megalkudtunk 120 forintba, szerintem jó üzletet kötöttem... Adtam 150 ft előleget, át is ugrott a kerítés alatt. Közben Gedejon bácsi feltápászkodott, láttam, hogy támadni akar az ollójával, én meg megfogtam a lábát és kihajítottam a főútra. Egy biciklis elütötte, most kómában van. Majd ha időm engedi meglátogatom. (Dr. Debreczeni László és Özv. Kalocsai Mária kezeli) Előveszem a mutató nélküli iránytűt, mer má nem tudom hol vagyok. Semmit nem mutat, letáborozok meginn. Nehogy erről a helyről is eltévedjek. Már marha éhes vagyok, muszáj ennem vmit. Szerencsére van itt pár gomba, szééép pirosak fehér pöttyökkel. Kicsit fura íze van, de legyűröm valahogy. << pár perc múlva >> Uhh, kicsit szédülök, asszem ledőlök, pihennem kell... Zzzzz.... Puff... Hm? Hol vagyok? Dejszen ez Özv. Kalocsai Mária laboratóriuma! Felém fordul.
6. nap
Megin eltelt egy nap. Alig, hogy összeszedem a gondolataimat (amiben roppantmód elfáradtam), valami zörög az avar alatt. Csákánnyal kitapogattam, hogy ki lehet az. Hát persze, hogy a rokonok azok, de csak kettő élte túl a fogadtatást. Egyet a mentő vitt el a másikat pedig a hullaház.
Miután ilyen jól elintéztem a többit, megvendégelem Napsugár Lennon-t. (középen) Jó forróra melegítem a maradék kávét, mert csak a hőt érzékeli. Gyorsan kiszürcsölte a villás nyelvével. Ezután közösen elszívtuk a béka papát. Felkaptam a lapátot, nem is marasztaltam tovább. Ideje a feladatommal törődnöm. Mire egyet léptem beköszöntött a tél. Előkapartam a téli felszerelésemet a hó alól. A csormolyával végig csormolyáztam a fasor közt a jégen. Szerencsétlenségemre beszakadt a jég. Egy óráig öntudatlanul heverésztem a vízben. Majdnem megfulladtam, de hál' Istennek találtam egy kis zokszigént. Nem telt el 2 óra sem kitavaszodott. (nagyon szélsőséges az időjárás manapság) Elolvadt a jég, én pedig kiszabadultam. Ideje, hogy megnézzem a térképet, hátha megint eltévedtem. Érdekes módon nem! Szerencsére jól mutatta a jelzőtábla, hogy merre megyek. Elérkeztem a ház harmadik sarkához, asszem itt letáborozok, mivel nehéz szakasz következik.
Csormolya:
Miután felébredek tábortüzet rakok, és ráöntöm a maradék benzint. Kicsit felcsapott a tűz... kb 5 m-esre. Nem baj, mert legalább egy kicsit melegebb van így is majd megfagyok. Még mindig éjszaka van. Számlálom az égen az ufo-kat. Hmmm, megint valami mocorog abban a hülye bokorban. (kb két lépésnyire van tőlem) Megnézem mi az, de előtte nagyi rózsaszín körömlakkjával bekenem az arcom terepszínűre hogy ne vegyenek észre. Előveszem a napelemes zseblámpát is, de hát nem nem világít! Tehát előveszem a cserkész ásókészletemet, és a föld alól közelítem meg a bokrot. 1 óra múlva beleütközöm a másik szomszédba. Megtudtam tőle, hogy ő már a 7. napjánál tart. Kicsit nyúzottnak látszik, szegény eltévedt. Nem is sejti, hogy 20 cm-re van a kijárat. Hát igen... ő is 8 nap alattozik. És a többi szomszéd is. (Ez olyan, mint azok a hülye valógság-showk.) Ebben ég az egész ország. Nemsokára a felszínre kerülök. Hát ki gondolná,hogy mi van a bokornan: egy ufo. Nem csodálom ősszel mindig ez van. (Mint augusztusban a hullócsillagok.) Úgy látom nem akar megtámadni, ezért előveszem a véce pappírt és jól becsomagolom vele, hogy mégsem tud szólalni. Közben kidőlt a bokor rá a házra. A ház mondanom sem kell összedőlt. A kertünkben lévő folyóban elküldök palackpostán egy levelet az építész barátomnak (aki egy jó munkásember), hogy építse újra a házat...
5. nap
Sétálgatok a kertben, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy fura f*szi nyirbálja a pázsitomat. Ezt énekli:
Gedejon bácsi a kert bálványa,
őt minden fűszál úgy imádja,
Minden virág keresi a kegyééééééét.
Ná ná ná nánááán ánn á nánánánánnáánááááááá!!!!!
Odafutok hozzá és elkezdek káromkodni:
-Hagggyammá, dikk!
Felveszek egy kavicsot és elkezdem ütni vele a fejét amíg össze nem rogyik. Megjött az építész haver egy gereblyével. Mikor belépett a kerítésen, azt mondta: Jöttem láttam építeni! Azt mondta hogy ez még 100 forintba is belekerülhet! Végül is megalkudtunk 120 forintba, szerintem jó üzletet kötöttem... Adtam 150 ft előleget, át is ugrott a kerítés alatt. Közben Gedejon bácsi feltápászkodott, láttam, hogy támadni akar az ollójával, én meg megfogtam a lábát és kihajítottam a főútra. Egy biciklis elütötte, most kómában van. Majd ha időm engedi meglátogatom. (Dr. Debreczeni László és Özv. Kalocsai Mária kezeli) Előveszem a mutató nélküli iránytűt, mer má nem tudom hol vagyok. Semmit nem mutat, letáborozok meginn. Nehogy erről a helyről is eltévedjek. Már marha éhes vagyok, muszáj ennem vmit. Szerencsére van itt pár gomba, szééép pirosak fehér pöttyökkel. Kicsit fura íze van, de legyűröm valahogy. << pár perc múlva >> Uhh, kicsit szédülök, asszem ledőlök, pihennem kell... Zzzzz.... Puff... Hm? Hol vagyok? Dejszen ez Özv. Kalocsai Mária laboratóriuma! Felém fordul.
6. nap
Megin eltelt egy nap. Alig, hogy összeszedem a gondolataimat (amiben roppantmód elfáradtam), valami zörög az avar alatt. Csákánnyal kitapogattam, hogy ki lehet az. Hát persze, hogy a rokonok azok, de csak kettő élte túl a fogadtatást. Egyet a mentő vitt el a másikat pedig a hullaház.
Miután ilyen jól elintéztem a többit, megvendégelem Napsugár Lennon-t. (középen) Jó forróra melegítem a maradék kávét, mert csak a hőt érzékeli. Gyorsan kiszürcsölte a villás nyelvével. Ezután közösen elszívtuk a béka papát. Felkaptam a lapátot, nem is marasztaltam tovább. Ideje a feladatommal törődnöm. Mire egyet léptem beköszöntött a tél. Előkapartam a téli felszerelésemet a hó alól. A csormolyával végig csormolyáztam a fasor közt a jégen. Szerencsétlenségemre beszakadt a jég. Egy óráig öntudatlanul heverésztem a vízben. Majdnem megfulladtam, de hál' Istennek találtam egy kis zokszigént. Nem telt el 2 óra sem kitavaszodott. (nagyon szélsőséges az időjárás manapság) Elolvadt a jég, én pedig kiszabadultam. Ideje, hogy megnézzem a térképet, hátha megint eltévedtem. Érdekes módon nem! Szerencsére jól mutatta a jelzőtábla, hogy merre megyek. Elérkeztem a ház harmadik sarkához, asszem itt letáborozok, mivel nehéz szakasz következik.
Csormolya:
7. nap
Este megint nem tudtam aludni, mert borzasztóan gyötört az éhség. Már vagy hat napja nem ittam, és nem ettem normálisat. Előveszem az atompírítót és pirítok egí kis kenyeret. Hoppá nincs kenyér. Megyek a mezőre lekaszálok egy kis búzát, szerencsére itt van nem messze, csak 60 km. Megyek mendegélek...Nagy nehezen csak eljutottam ebben a nagy sötétben a szántóföldig. (a napelemes zseblámpán nélkül nem is tudom mit kezdtem volna) Hát nem elüt egy cséplőgép! Ezek az emberek még éjszaka is dolgoznak?! Kicsit vérzek itt, ott, amott, de nem baj. Annál nagyobb, hogy nincs kaszám! A svájcibicskámmal nekikezdtem vágni. Hajnalra csak kész lettem. Elvittem a legközelebbi kocsmába, hogy eladjam, és azon vegyek kenyeret, és szódavizet. Visszamentem egy fél napot a kocsmáros kezdetleges időgépén az udvarba. A 3000000000 literes szódavizes tartályban megfürödtem, aztán kiittam az egészet. A kutyák a szemétdombról szemet vetettek a kenyeremre. Felkaptam gyorsan az életmentő elemózsiát, mire mind a tizenhúsz dög rám ugrott. Nem gondolkoztam, hiszen ennek a fele se tréfa. Felrobbantottam az atompirítót. Mind felrobbant szerencsémre. A csormolyámról leszedtem a disznózsírt, megkentem vele a kenyeret, és végre egy jót ettem. Jóllakottan úgy döntöttem, hogy folytatom az utat. Az utamban lévő szemétdombot megkerülöm.(sajnos ez újabb km-eket jelent) Első dolgom, ha hazaérek, hogy elvitetem a szemetet.
8. nap
A szemétdomb megkerülése nem kis feladat, de majd hívom az Egyesült Államok hadseregét, hogy egy nukleáris bombával pusztítsák el a szemétdombot. Jöttek is, de nem USA hadserege, hanem Al kaloida!!! Egy azonosítatlan repülőgép tárgy zuhant a szemétdomb közepébe... Közelebb siettem, és láttam, hogy Bin Ladának kötőhártya gyulladása van, ezért elvittem a szemészetre. (azóta belehalt)
Este megint nem tudtam aludni, mert borzasztóan gyötört az éhség. Már vagy hat napja nem ittam, és nem ettem normálisat. Előveszem az atompírítót és pirítok egí kis kenyeret. Hoppá nincs kenyér. Megyek a mezőre lekaszálok egy kis búzát, szerencsére itt van nem messze, csak 60 km. Megyek mendegélek...Nagy nehezen csak eljutottam ebben a nagy sötétben a szántóföldig. (a napelemes zseblámpán nélkül nem is tudom mit kezdtem volna) Hát nem elüt egy cséplőgép! Ezek az emberek még éjszaka is dolgoznak?! Kicsit vérzek itt, ott, amott, de nem baj. Annál nagyobb, hogy nincs kaszám! A svájcibicskámmal nekikezdtem vágni. Hajnalra csak kész lettem. Elvittem a legközelebbi kocsmába, hogy eladjam, és azon vegyek kenyeret, és szódavizet. Visszamentem egy fél napot a kocsmáros kezdetleges időgépén az udvarba. A 3000000000 literes szódavizes tartályban megfürödtem, aztán kiittam az egészet. A kutyák a szemétdombról szemet vetettek a kenyeremre. Felkaptam gyorsan az életmentő elemózsiát, mire mind a tizenhúsz dög rám ugrott. Nem gondolkoztam, hiszen ennek a fele se tréfa. Felrobbantottam az atompirítót. Mind felrobbant szerencsémre. A csormolyámról leszedtem a disznózsírt, megkentem vele a kenyeret, és végre egy jót ettem. Jóllakottan úgy döntöttem, hogy folytatom az utat. Az utamban lévő szemétdombot megkerülöm.(sajnos ez újabb km-eket jelent) Első dolgom, ha hazaérek, hogy elvitetem a szemetet.
8. nap
A szemétdomb megkerülése nem kis feladat, de majd hívom az Egyesült Államok hadseregét, hogy egy nukleáris bombával pusztítsák el a szemétdombot. Jöttek is, de nem USA hadserege, hanem Al kaloida!!! Egy azonosítatlan repülőgép tárgy zuhant a szemétdomb közepébe... Közelebb siettem, és láttam, hogy Bin Ladának kötőhártya gyulladása van, ezért elvittem a szemészetre. (azóta belehalt)
Már órák óta rohadtam az SZTK-ban, mikor egy csomó kommendós csávóó jelent meg és elvittek.. Osama Bin Laden-t ottfelejtették. Valamit hablatyoltak, de nem értettem, mert én nem beszélek szuahéliül. Pedig ezek amerikaiak. Később kihúzták a fogaimat, és levágták a körmeimet. Felkaptam a legközelebbi Bush mosógépet és rájuk hajítottam! Szépen visszabattyogtam, a szemétdombhoz. Harmathyné Rozália hirtelen beállított hozzám, avval a falhoz vágni való mákosgubájával. Jó lesz még diót törni vele. A nyanyát meg kiráncigáltam a hajánál fogva az utcára. Kezdek már egy kicsit ideges lenni! Nem igaz, hogy olyan messze lakok a saját házamtól!! Ha haza érek veszek egy vonatot, hogy gyorsan közlekedhessek. Megint csengettek a kapun. Egy csomó ember volt az, akik szintén furákat hablatyoltak. Volt köztük egy magyar is, valami Andy. Ő elmondta, hogy itt fogják tartani a szemétdombomon az Oscar-díj kiosztót.Hát mondom mit bánom én.A szemetet mindenesetre elvitetem. Kihívtam a rendőrséget, mert mindenki berúgott, és össze-vissza hánytak mindent. Mielőtt kijöttek a csendőrök feltakaríttattam a mocskoz velük. Az egyik ott pattogott nekem, oszt pofán vágtam. Utána elhúztak mind. Már egész közel vagyok az ajtóhoz, pár km. Estére oda is értem. Mikor odaértem nagyon meglepődtem, mert mindenki ott volt: Fery bá, Arankáék, a másik szomszéd Harmathy néni , Bin Láda, özv, Kalocsai Mária, stb. De hát mit keres itt ez a sok ember?
-Hepibörzdé túlyú na nananaaa na na!
Ja ma van a szülinapom! A torta, amit Osama bácsi tartott a kezében, jól nézett ki, csak amikor megakartam kosstollni felrobbant. Mikor kikötöttem a kórházban sok idegen ember állt körül. Én nem tudtam kik azok, és nem emlékeztem semmire. Ők mondták el nekem mi történt velem. A küldetésemet is ők juttatták eszembe. Az infúziót belevágtam az orvosba, Dr. Havasi Harrybe, és hazaszöktem. Csak azt felejtették elmondani, hanyadik napnál tartok. Kezdhetem elölről...
Da END!
-Hepibörzdé túlyú na nananaaa na na!
Ja ma van a szülinapom! A torta, amit Osama bácsi tartott a kezében, jól nézett ki, csak amikor megakartam kosstollni felrobbant. Mikor kikötöttem a kórházban sok idegen ember állt körül. Én nem tudtam kik azok, és nem emlékeztem semmire. Ők mondták el nekem mi történt velem. A küldetésemet is ők juttatták eszembe. Az infúziót belevágtam az orvosba, Dr. Havasi Harrybe, és hazaszöktem. Csak azt felejtették elmondani, hanyadik napnál tartok. Kezdhetem elölről...
Da END!